A magyar állam kötvényeket bocsátott ki dollárban és euróban, ráadásul elég szép, közel 7 százalékos hozamra és viszonylag hosszú távra (10-30 évre). Nyilván erre azért volt szükség, hogy egy kis többlet valutára tegyünk szert. A külföldi befektetők vitték is a kötvényeket, mint a cukrot.
Azonban ezek a tranzakciók számunkra abszolút és relatív értelemben is rendkívül drágák. A magyar kockázati ráta (CDS) nagyjából duplája a lengyelének, és háromszorosa a cseh és szlovák kockázati szintnek! Nos, ezért vagyunk kénytelenek ekkora kamatot fizetni. Természetesen, ha egy ország nem annyira kockázatos, akkor kevesebb kamattal is vonzó lenne a kötvénye.
No de miért ilyen hosszú lejáratú kötvényben gondolkodtak? Erre egyetlen egy magyarázat létezik: a kormány nem hisz abban, hogy a gazdaságpolitikája belátható időn belül eredményt hoz.
Bár többször emlegették, hogy "nem hagyományos" a gazdaságpolitikájuk.
A kamatokat a költségvetés finanszírozza a gazdaságból származó adóbevételekből, vagyis mi fizetjük adózó polgárok. Ez a GDP rovására megy, visszatartja a növekedést, lassítja a gazdaságot. Elemzők szerint a GDP növekmény fele, de akár háromnegyede is kamatfizetésre mehet el.
Görögország, Írország, Portugália, tehát az eurozóna fekete bárányai is csak 6 százalék alatti kamatot fizetnek az államkötvényeire. Ők nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy magasabb kamatot fizessenek. Ők félnek, hogy adósságspirálba kerülnek. Akkor mi miért nem félünk?
Vagy rossz a következtetésem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése