A mostani nagy kérdés, hogy menni, vagy maradni? Mármint maradni - már akinek van ilyen - a magánnyugdíjpénztárban, vagy hagyni, hogy automatikusan bekerüljünk a nagy közös kalapba.
Nagy a dilemma minden olyan ember számára, aki valamelyest lelkén viseli a saját sorsát. Nem, nem szabad legyintéssel elintézni a dolgot, mondván, hogy nekünk úgyse lesz, aztán jól van!
Hamár úgyis tudjuk, legalább készüljünk fel rá! De hogyan?
Olvastam mindenfélét evvel kapcsolatban. Pro és kontrát. Beszéltem elemzőkkel, befektetőkkel, adótanácsadóval...
Minél több infót szereztem ezügyben, annál nagyobb a zűrzavar bennem. Nem lehet okos lenni.
Bár én már eldöntöttem, hogy mit választok, de majd az idő lesz a bírám. Mint ahogy mindenkinek ezügyben.
"Angela Merkel német kancellár a minap többek közt egy egész EU-ra kiterjedő, egységes nyugdíjkorhatár megállapítását javasolta, 67 éves korhatárral."
(vg.hu) jó, mi?
Ezt is olvastam a minap a neten:
"20-30 év múlva az állami nyugdíjat az EU-ban egyrészt sokkal később kapják meg a nyugdíjbavonulók, lesz a korhatár 70 év is addigra, másrész sokkal szerényebb összeg lesz, mint amennyit a ma nyugdíjasai kapnak, szegényebb tagállamokban épphogy az éhenhalás elkerülésére lesz elég, nem vallja be, de a romló demográfia miatt többet nem tud az állam nyújtani. Vagy nominálisan lesz kevesebb vagy pedig a ragadozó állam szétinflálja a pénzed, és a kettő ugyanaz - általában az utóbbit szeretik választani a politikusok, mert a nép nehezebben veszi észre. Ergo annak, aki tud, kutyakötelesség keményen megtakarítani a nyugdíjrendszeren kívül. "
Beszéltem egy 30 év körüli sráccal, aki be ment a nyugdíjintézetbe, hogy a Magánnyugdíj pénztári plusz megtakarítását kiveszi, és elutazik egyet üdülni belőle.
Hát nem tudom....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése