Butulás?

A mai idézet Popper Péter pszichológus, szociológustól való:
"E szociálisan és érzelmileg gyermekded nemzedék, amely olcsó és tetszetõs mítoszokkal, jelszavakkal és tekintélyszemélyek által könnyen irányítható, a legkívánatosabb tömegbázisa mind a diktatúráknak, mind a globalizációs társadalmaknak."

De valamikor feltett egy kérdést:
"- Mi lehetne a logója a ma élő embernek?
- egy majom kezében kézigránát. Mert a mai ember ostoba és veszélyes!"

Való igaz, az ember folyamatosan elbutul. Egy kisebb embercsoport kivételével mi, a többség a magunk szűk körén kívűl valójában alig értünk valamit a körülöttünk lévő világ bonyolult törvényszerűségeiből, technikai és technológiai vívmányaiból.
S már ez a hiány számos veszélyforrást rejt. Hát még, ha ez agresszivitással, és hatalomvággyal párosul.
Az átlagember ismét a középkor sötétségébe merül. Az önismeret hiánáyban, a válságok mélyén, az etnikai, vallási feszültségek idején, vagy éppen saját kozmikus jelentéktelensége fölött érzett fájdalmában.
Ezért valamiféle kapaszkodót, megváltást remélve az irracionalizmus felé fordul. Éppen ezért van az, hogy a XXI. század fordulóján is még mindig babonák, tévhitek, áltudományok és ellenőrizhetetlen tanok hálójába kerül.
Az emberiség az egyes korszakokban mindig valamiféle hiedelemvilágban élt, démonokkal küzdött. Mindig adott tudásszintjének, ismeretanyagának megfelelően viselkedett.
Ezért voltak boszorkányégetők, szellemlátók, álommagyarázók, halottakkal beszélgetők. Ezért vannak UFÓ-k, gabonakörök, álpróféciák, ürkutatási program eltitkolt részletei, összeesküvés elméletek. De az irracionális emberi gondolkodásnak ezer- és ezer féle megnyilvánulása létezik.
Ez a magyarázata, hogy vannak milliók, akik napi életükben újra meg újra bedőlnek a politikai populizmusnak.
Ezért hisznek az emberek a karizmatikus népvezéreknek, akik nem ismerik a kételyt, nem tűrik a vitát, leegyszerűsített üzenetekkel operálnak, s közben azt követelik, hogy a népakarat legyen a hatalom középpontja, és nem fogadja el , hogy "a nép" közös nevezője mögött mindig különböző és egymással nehezen összeegyeztethető érdekek rejlenek.
A populizmus mindenkire hat, aki fél, dühös, vagy elégedetlen. Elsősorban a kultúrális és anyagi kudarcok kényszerítik sokak gondolkodását irracionális pályára.
Felfedezhetjük, hogy rendszerint mennyire hasonúl "önálló" véleményünk valamely csoport véleményéhez, és milyen vak következtetéssel tudunk ragaszkodni irracionális döntéseinkhez - ahelyett, hogy beismernénk tévedéseinket és változtatnánk rajta.
De szó sincs szellemi visszafejlődésről. A gondolkodásunk "gyárilag" tökéletlen.