Boldog Új Évet Mindenkinek!

Persze ilyenkor megy a találgatás: Vajon milyen lesz az új év?
Hááát, ahogy beszélgetek emberekkel, nehéz optimistának maradni. Bizony nehéz.
Persze könnyű mindent a válságra fogni. Mi semmiről sem tehetünk! Csak a körülmények! Az! Meg a politikusok, meg a főnök...

Egyszer valahol olvastam, hogy ahol most tartunk az életben, ahol most pillanatnyilag vagyunk, amit eddig elértünk, azt mi akartuk magunknak.
Az ami és aki bennünket pillanatnyilag körülvesz, az mind-mind a mi döntéseink eredménye! Persze vannak befolyásoló körülmények, de ez a lényegen mit sem változtat.
Húúúú! De nagy szavak! És milyen kemények!

Az emberek jelentős része bizony nem azt akarta, ami most van! Tehát nem azt akarta, amilyen most az élete! De ez van!
Ha egy kicsit magunkba nézünk, de tényleg őszintén! Akkor elgondolkodhatunk azon, hogy bizony-bizony vajon tényleg meg tettünk-e mindent azért, hogy elérjük az álmainkat, céljainkat. Vagy ezek lennének az álmaink? Nem hiszem.
De egyáltalán vannak-e ámaink? Vannak-e céljaink? Van-e amiért érdemes küzdeni?
Azt is olvastam valahol, hogy a legtöbb ember napról-napra, hónapról-hónapra él, vegetál. És itt nem kimondottan az anyagi javakra gondoltak.
Nem arra, hogy hónapról-hónapra hogyan jön ki a fizetéséből..., hanem ara, hogy álmok, célok nélkül él a legtöbb ember, és bizony úgy is hal meg!
Bocsánat! Ezek nem az én gondolataim! Csak leírtam ide. Hátha...

Új év! Ilyenkor jönnek a fogadalmak! Amiket vagy megtartunk, vagy nem. De legtöbbször: nem.
Miért nem? hát mert az év nemcsak ünnepekből áll. Vannak benne hétköznapok is. Bizony ám! Unalmas, szürke, fájdalmas hétköznapok!
Minden ilyen nap egy háború! Apró csaták, amiket meg kell vívni.

De mégis milyen lesz az új év?
Közgazdászok szerint olyan már nem, mint ar óév volt. De már a világ se lesz többé olyan, mint annak előtte volt. Erre kell felkészülnünk, ezt kell tudomásul vennünk! Lehet ezen siránkozni, ezen sápítozni. Lehet a sebeinket nyalogatni, csak a világ és közvetlen környezetünk ettől még nem fog megváltozni! De akkor min tudunk változtatni? Hát csak a saját hozzáállásunkon, szemléletünkön! Csak ezen az egyen!

Azt mondják, hogy megettük a jövőt. Többet vettünk el, mint ami jár. Ezt mondját a világ vezető közgazdászai! Ez vezetett a válság kialakulásához, állítják.
Nekünk magyaroknak meg már ezt mondják 20 éve! Akkor meg ne csodálkozzunk, hogy ide jutottunk!

És ha optimisták akarunk lenni: Mi lesz a jó ebben az egészben?
Megmondom: Talán nem számítanak annyira az anyagi javak! Mert nem tudnak számítani!
Nem az lesz a lényeg, hogy:

"...az jelenti a rangot:
hogy mennyire áll meg az autód,
mekkora mellű a nőd,
és hogy meddig bírod feltekerni a kocsiban a hangerőt..."

Talán egy kicsit odafigyelünk egymásra! Megállunk beszélgetni, észrevesszük az élet apró örömeit és nem siklunk el felettük. Talán egy kicsit
visszajönnek az emberi értékek. Amiket szerintem már mindenki hiányol! Legalábbis az idősebbek, mert ők még tudják mi volt az. A fiatalabbaknak
meg meg kellene tanítani azt. Hogy így is lehet élni: " nem az a bolond, ki megbámul egy csillagot...".
Odafigyelni a másikra. Egymás szemébe nézni, amikor szólnak hozzánk. Én személy szerint, mintha egy kis halvány derengést már látnék ez ügyben.
Vagy csak úgy képzelem én?


De addig is:
Eszembe jut Winston Churchill szavai:
"Nem ígérhetek mást, csak vért, erőfeszítést, verítéket és könnyeket."

Boldog Új Évet Mindenkinek!