Infláció

Egyre riasztóbb jóslatokat hallani a recesszió elmélyüléséről. És valóban a helyzet rosszabb, mint azt először gondoltuk.
A probléma lényegben egyszerű:
A recesszió előtt úgy volt meg a kelleténél nagyobb növekedés, hogy a hitelek sokkal nagyobb mértékben bővültek, mint amit a világgazdaság fel tudott volna használni megtérülő beruházásokban. Ez hajtotta a gazdasági növekedést az elmúlt években. Vagyis túl sok hitel keletkezett, és ennek le kell épülnie.

Eddig a kormányok semmi mást nem csináltak, mint tologatták a hitelállományt. Vagyis a magánszektortól átkerült az államhoz (lásd: állami garancia, bankmentő csomag...stb). De az adósság attól még adósság maradt, csak éppen államadósságnak nevezik.
Mégis mi a legkönnyebb megoldás ennek kezelésére? Hát nem az államadósság visszafizetése, hanem az adósság "elinflálása". Elemzők ezt tartják az egyetlen járható útnak. Más lehetőség nem nagyon lesz. Ez egy kb.: tíz évig elhúzódó recessziót jelent, amely idő alatt a fejlett országok valahogy kikecmeregnek a kritikus adósságból. Erre számos történelmi tapasztalat van. A recesszióhoz a valutaárfolyamokon keresztül kell alkalmazkodni, és ez maga az infláció. Ez kőkemény Eurógyengülést jelent a dollárral szemben. Elemzők még az egy-az egybeni váltást sem tartják kizártnak. Vagyis 1 Euró = 1 Dollár lenne.
Igen ám, de ennek az amerikaiak nem fognak örülni. Hiszen az ő külkereskedelmi mérlegük javításához éppen a gyenge dollár jönne jól. (ahogy nekünk a gyenge forint) Tehát ők is gyengíteni akarnak, vagyis inflálni. Elindul egyfajta versenyfutás, hogy ki tud jobban inflálni, ki tud jobban leértékelni.

Bokros Lajos híres mondása: "Nem tudtok annyi államadósságot csinálni, amit nem tudnék elinflálni."

Elemzők szerint az inflálás a Magyar kormány fejében is megfordult. A leértékelésnek azonnali, és pusztító hatása van, viszont gyors. Olyan, mint egy életmentő műtét. Viszont, ha egy megfelelő gazdaságpolitika mentén tudna menni az ország, akkor ez a műtét lehet akár hasznos is.